Gyarmathy János: Isten országa a Földön, vagy is egyházi államtan. 2. könyv: Europa kelet-északi része. 3, 4, 5, 6. könyv: Asia, Afrika, Amerika, Australia (Pápa, 1855) - 16b

35 toli buzgósággal fáradtak e nép keresztény hitre térítésén, sz. Rupert Childebert Austrasia királyának, s Theo do bajor her- czegnek idejében jött a bajor nemzethez. A Frank királyok vé­réből eredvén, születése fényét, a keresztény hit iránti buzgó­sággal nevelte. Tudós és ájtatos, bölcs és szeretettel teljes, s minden erkölcsökkel ékesített férfiú volt, s a wormsi Egy­ház kormányát, mint püspök, viselte, midőn tudományának s életének hire a Bajor herczeg tudomására jutott, ki egyszer­smind hő kérelemmel fordult hozzá, hogy tartományát meglá­togatná, s az üdvösség útjára vezetné. A kérelmet örömmel fogadván a főpásztor előbb egyházi személyeket küldött, s ké­sőbb személyesen is eljött, kit nagy örömmel, s minden tisz­telettel Regensburgban fogadott a herczeg, s nem csak ő, ha­nem népe nagyjai s előkelői is a sz. keresztség állal az Üdvö­zítő Egyház kebelébe felvétettek, s engedelmet kapott a her- czegtöl, hol alkalmas helyet találna, püspöki székének válasz­taná. A sz. férfiú a Dunán egész Pannonia széléig jött, hon­nan viszszatérvén több Osztrákbírodalmi városokban hirdette az Evangeliornot, s végre a Vallersee mellett, a romjaiba heverő Juvaviaban (Salzburg) püspöki székel emelt, ide több egyházi személyeket gyűjtött, sz. Péter tiszteletére Székegyházat épít­tetett, női kolostort is alapított, s elöljáróvá Erentrud szüzet nevezte. S körüljárván a vidékét, mindenfelé keresztény köz­ségeket alakítván, templomokat építvén, s utódának sz. Vitá­list nevezvén, visszatért előbbi püspöki székébe, s 623-ik év­ben Husvét napján boldog életre költözött x). Az ö tiszteletére sz. Virgil salzburgi Érsek básilikát emelt, tetemeit áthoz­ván székhelyébe, hol mindeddig a nagy oltár alatt letéve van 2). Tiszteletére XXYH-dik Martius van a némethoni Egyházakban szentelve 3). ') L. Hansiz, Germ. Sacra T. II. fol. 34. — Rosweid Vita S. Ru- perti. — Chronicon S. Petri Salisbury, apud Hansiz. f. 49. — Resch, Annales. T. II. p. 548. — J) L. Canis. T. VI. p. 1171. — *) L. Pa. pebrochius T. III. St. Marlii die27-a fol. 700. — Hansiz, T. 1F pr . 65, — Grevenus in additamentis ad Usuordum. 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom