Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135

gény lelkipásztorok javára, kegyes alapit- váuykint ajándékozá. Többire ha megszorul is ollykor némelly lelkipásztor, — Püspökjében jóakaró atyát tekintvén, — segedelmezés végett, ahoz fiúi bizodalommal folyamodik, és ha «kérelme ala­pos , bizonyosan előterjesztett szükségén se­gítve leend; mit külömben a’ Püspököktől se várni, se kívánni nem lehetne, ha Borsod vár­megye Indítványa Szerént, Jószágaiktól meg­úsztatván, magok is csak a' Status kegye­lem kenyerére szorulnának í De hát mellyek azok az élet gyönyörei, kedvtöltések, és kéjelmek, mellyeket Fő­papjaink, mint valami napkeleti Emirek élvezni mondatnak? Talán bizony Bécsben, Páris- ban, vagy Nápolyban költik jövedelmüket? vagy talán színházakban, Cassinókban, Soi- rekben töltik idejüket ? avagy agarak, és ver- senytfutó Lovak tartására fecsérlik meg taka­rított vagyonukat ? — Két vagy bat hámos Ló, — egy pár kotsi, — csinossan öltözött Inas, — szük­séghez inérttizletesbb bútor, még nem olly nagy fényűzés, hogy azt kaján szemmel nézni vagy kárhoztatni lehessen; és ha mind azt, nélkü- lezhetnék is úgy mint Egyház Nagyai; — mind­azonáltal polgári állásuk nem engedi, hogy tekintetük csorbulása nélkül^ minden külső

Next

/
Oldalképek
Tartalom