Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

Győri Rejbrmdta Szent Ekklé'sia.

Valóba, szomorú történet, ’s fájdalmas érzés reád nézve, bogy edgy huszonhárom esztendőkig kebeledbe hüségesenn szolgált Lelek- Pásztort ma temetsz el! Annál érzékenyebbnek, találom pedig a’ fajdalmát, mivel ebbe, a’ mint látómba’ Gyülekezetnek minden tagjai, egyenlő érzéssel vesznek részt. Látom ugyan is, hogy az egész Gyülekezet az ö munkás es hűséges JLé- lek-Pasztoranak elhunytát, megkeseredett leiekkel sajnalja , — latom hogy az Elöljárók, azon Tiszteletes személly utánn sóhajtoznak, a’ ki vélek edgyütt, az Ekklé’sia kormannyát, még a1 veszedelemmel fenyegető hullámok köztt is, valamint fáradhatatlan, úgy megrettenhetetlen Lélekkel igazgatta, — latom, hogy a’ Vének, az Ő személlyében elvesztett Tíjinátsadójokonn, bölts Istapjokonn , Jussaiknak hív óltalmazójokonn, ’s a’ köz Jót egyenes *s tiszta szivvel előmozdító Társokonn siránkoznak, — látom, hogy a’ megérett idejűek, keservesenn azonn bánkódnak, hogy a’ ki Őket Ifjúi idejekből a’ Vallási neveléssel , emberikorra megérlelte, nints többé körülöttük , hogy azokat Pásztori vezérlésével a’ tiszta vénségig elkésérje, — látom, hogy az Ifjak’s a’ Gyermekek , sírva botsátjak azt koporsójába , a’ kinek Pásztori gondviselésével, alig lehete nékik megesmerkedni, látom, hogy az özvegyek az árvák ’s ügyefogyottak, azon Vigasztalójokonn keseregnek, a’ kinek edgy szava, ’s edgy bízta-