Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

tása, bánatos környullásikba tsüggedező lelkeket bal’sam módra enybitgette. Látom én mind ezeket, de egyszer’smind azt is látom, hogy e’ megszomorodott Gyülekezetnek mostani búsongását, tsak azon szives háládatosság, ’s tartós jó emlékezet orvosolhatják, a’ minél nagyobbal, edgy hűséges Lélek-Pásztornak, legkedvesebb Neveltjei sem adózhatnak. Valójába maga ezen elhunyt Lélek-Pásztor is , mikor a’ halálos Postának hozzá való közelgetését gyaníthatta , életének további nyújtatásához, ha rajta állott volna, tsak azért ragaszkodott, hogy Szent Gyülekezete eránt viseltetett tiszta, ’s forrón buzgó szeretetének, ’s annak igaz Java munkálódásának, még több tál núbizonyságit hagyhatta volna mind azoknak szivekbe, valakik az ö Lelki-Pásztorságához, akár úgy mint Igazgatók, akár, úgy mint igazgattat- tak, közelebbről vagy távolabbról, tartózhattak. De minekutánna a’ változhatatlan óra, ebbeli szives óhajtását ketté mettszé: általam buzgó indulattal , elébb is mindeneknek, a’ kissebbeknek szintúgy, mint a’ nagyobbaknak, az Ifjaknak mint a’ Véneknek, eránta megbizonyitott betses szereteteket köszöni, ’s Pásztorságának fogyatko- zásirúl, ha mik, tzélja ellen, 23 Esztendők el- forgása alatt történhettek, bizodalommal kér bo- tsánatot, ’s az egész Szent Gyülekezetét, ennek nagy Érdemli Kurátorát, az Elöljárókat, valamint a’Köznépet, kitsinytöl fogva nagyig, a’ midőnn a' Pásztorok Pásztorának kegyelmes gondviselésébe ajánlaná , semmit forróbb indulattal