Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9
5* Tzélhoz, kíván mérni. De már ezen Szentségre való koteleztetésünk, ’s arra fordítandó minden igyekezetünk is, legottann ’s edgy-általjába képtelenné lenne, ha tsak Lelkünk Halhatatlanságának , ’s edgy Isteni Felségnek Hite, ezen Tzélnak elérhetése felöl, bátor az a’ koporsónn túl történne is, bizonyosokká nem tenne, és a’ mit egyedül a’ Vallás visz bennünk végbe. Valamint hát kezdetben monda az Isten: Légyen világosság, és Tőn az: Úgy, mihelyt a’ Törvény" szava általunk a’ Lelkiesméretbe hallatik , azonnal a’ Vallás is, ugyan ott megfundáltatik. Vagy hát minden Törvényt eröszakosann szivünkből ki kell tagadnunk, a’ mi lehetetlen, vagy Istent ’s Vallást is kell hinnünk. A’ minthogy még a’ Po- gányok is, a’ kik a’ temérdek babonák köztt, az igaz Istenhez való egyenes utat eltévesztették, inkább költött Isteneket tettek Istenekké, mint a’ Lelkiesméretnek Törvénnyét, bitang Törvényül esmertetnék, ’s azt végrehajtandónak, tsak edgy Isteni Felség által nem Ítélnék. Illy méltóságos lévénn a’ Vallás eredete az Emberbe, tsudálni kellene, ha valaha az Emberek köztt, ollyan Vallástalanra találhatnánk, a’ ki abbéli Méltóságáról önként lemondana, hogy ö, a’ földi dolgok határánn felly ül való Erköltsi Rendnek Tagja lenni nem kívánna, ’s Hit által, ama tökélletesebb , de még most láthatatlan Istenországának Polgárjává tétetni, a’ Vallás által, nem akarna ! — Hiszen! — maga az Ember testének, tsak külső ’s látható formája, valamint li