Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9
2S rőül ítélnek, vagy pedig magok ítélni nem tudván, ollyanok mint a’ sip, melly tsak akkor szóll, ha bele fiinak. Veszedelmes, és az igazságtól meszsze, óh igen meszsze jár a’ tudatlanságból származó Ítélet is: de sokkal tökéletlenebb és ártalmasabb ennél az az ítélet, melly a’ gonosz és gyülölséggel tajtékzó indúlatoknak tsuda fajzat- ja. Nem keres ez , de ha keresne is, nem találhat igazságot, melly előtt szemeit behunyta; nem az ennek tzéllya hogy jobbittson, ’s használlyon, hanem az, hogy ártson és gyalázzon, — nem gyógyitt ez, hanem öldököl mint a’ dühösködö tigris. — Szabad ítélni, sőt kell is; mert ez az emberi léleknek tulajdona, mellynél fogva minden mondásunk, mellyet ajakainkon kieresztünk, ítélet; — hasznos is ez, ha szelíd és okos megfontolás a’ szülő annya, — igazság és jobbittás a’ tzéllya, — szelídség és szeretet a’ kormánnyá. Nints e’ nélkül tudományos nevelés, nints törvényadás , — nem álhatnak-fel az ítélő székek , nem virágozhatna a’ Status és a’ Vallás, nem lenne sérthetetlen az erköltsiség, nem lehetne boldog az emberiség. De hibázható lévén ez, a’ mint közelebb előadtam, tudatlanságból és roszsz indulatból: látni való hogy nem lehet mértéke a’ Vallás’Tanittója hivatala’ tökélletes folytatásának. A’ minthogy Pál Apostol sem függeszti-fel az ő Apostoli Hivatala’ tökélletességét az embereknek, hanem az Istennek Ítéletétől igy szóllván 1 .Kor. 4 •' 1 > 3, 4, 5. Úgy it elljen mi felölünk az ember, mint a’ Krisztusnak (de nem embereknek) szolgai
