Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9
2Ö felól, és az Isién titkainak Safari felól. Én pedig keveset gondolok azzal, ha ti tőletek, vagy emberi ítélettől ítéltetem ; sőt még én magam is nem itélem-meg magamat. Mert semmiben nem vádol engem az én lelkem: de ez által nem igazulok-meg; hanem az XJr az, a ki engemet megítél. Azért idő előtt semmit ne itéliyetek, mig nem eljő az Ur, d ki d setéttség- nek titkait világra hozza, és a sziveknek tanátsit megjelenti; és akkor lészen mindennek Istentől ditsérete. Mi hát a’ dolog’ summája? ez, hogy a’ Vallás’ Tanittó örömmel végezheti-el futását és a’ szolgálatot, mellyet vett az Ur Jézustól, hogy bizonyságot tegyen az Ur Jézus’ Evangyéliomá- ról, — el is mondhatja, hogy tiszta mindeneknek vérektől, következésképpen úgy vehet bú- tsút mint gyözödelmes hérossa a’ vallásnak, és ditsösséges felkente az Úrnak, ha hivatala egész körében, a’ tellyes erőben mondható kötelességnek élt, vagy élni szives buzgósággal törekedett. Ez a’ mértéke közönségesen a’ Lelki Pásztori hivatal tökélletességének, mellyet ez mint ember elérhet, — d tellyes tökélletesség nem ö tőle , nem is e’ földi élettől függvén. E’ szerént kell Ötét megitélni akkor, mikor bútsút vesz az övéitől , kik az ö ortzáját többé e’ földön nem látják. Oh Keresztyén ember! ki a’ Jézus’ Vallásában keresed szíved Örömét ’s nyugodalmát, és lelked tökélletességét ’s bóldogságát: ne kívánj hát ezek szerént tellyes és fogyatkozás nélkül való tökélle- tességet semmitől a’ mi embernek neveztetik, ne a’ Vallás’ Tanítójától is; mert a’ Gamaliel’ lábai•0
