Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

2?

sem gondolván. Óh hányszor megesik az, hogy a’ testi ember, nem szereti a’ Vallás’ intését, és annak érzékenyittéséért a’ Tanittóban keresi a’ hibát; kinek pedig kötelessége az erkoltsök’ Országának terjesztésére , ostromolni a’ bűnöket , éppen úgy, mint a’ gondos kertésznek, kigyomlálni a’ gazt plántái ’s virágai közzül, és levagdalni a’ fákról az azokat gyengittö ’s nevelkedésekben hátráltató ágokat. Óh áldott Jézus! to- kélletes ártatlanság volt a’ te életed, böltsesség és élet a’ te beszéded: de vallyon azok, kiket tudományod’ igazságának fegyvere szivenn ért, nem forrottak-e’ fel ellened gyülülséggel, nem köl- töttek-e’ reád hamis vádakat, nem magyarázták-e’ félre legszentebb szavaidat és tetteidet is ? Bizony, ha szereti is az ember a’ napot, tsak ugyan nem szereti, ha a’ szemébe süt. — A’ mi az Ítéletet illeti: óh hányszor leszsz ez is játéka az indulatoknak, — nem pedig szüleménnyé a’ tuendes megfontolású okosságnak? hányszor helytelen ez, vagy tudatlanságból, vagy gonosz szándékból? Valósággal átallyába úgy tapasztallyuk, hogy a’ vélekedés, a’ beszivott bal gondolatok, a’ nagyobbak’ tekintete vezeti mintedgy rab lán- tzon az emberek’ többségének Ítéletét, melly nem arra megy, a’ merre kell menni, hanem merre mások, kivált nagyobbak mennek, nem gon- dolván-meg, hogy azok is emberek, és igy hibázhatok ; — úgy tapasztallyuk , hogy módivá vált, ítélni arról is, a’ mihez nem értünk, annyira, hogy sokan, vagy magokhoz oktalanúl bízván vakrne•