Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

26

megmaradóit: mindazáltal híven eljárván hivatalában , azt mondja méltó ditsekedéssel, hogy elvégezte a’ munkát, melly ő reá bizattatott. — Igaz az is, hogy nem mindenkor látszik-meg edgy- szerre minden munkának gy ümöltse : de azért nem kell gondolni, hogy hijjába-való, és egész- szen elveszett volna az. Kikéi a’ jó mag, ’s nem lát Örök rothadást , hoz gyümöltsÖt is kissebb vagy nagyobb bövségben. Munkás e’ titkon is, és sokszor a’ magánosságban száraszt-el sok könnyeket , ébreszt-fel némelly szunnyadozó lelkeket , ’s vezért az igazságra, az idvességre sok tévelygőket. Végre külömbözök lévén az Isteni léleknek ajándéki; nem is kiván az Isten egyenlő foganatot mindenektől; hanem a’ mérték ez, hogy kiki tehettségéhez ’s környüláliásaihoz képest tegyen eleget kötelességének.

Valamint nem lehet pedig a’ foganattól, éppen úgy nem az emberek’ tetszésétől és ítéletétől is felfüggeszteni a’ Vallás’ Tanittója’ hivatalának tökélletességét. Mert szentül mondja azt bölts Salamon Péld. 3i : 3o. Tsalárd az emberek előtt va~ ló kedvesség > melly nem mindenkor az érdemhez és igazsághoz, hanem szabad őnkényi hajlandóságihoz szabja magát. Hamar szeretnek , hamar utálnak néha az emberek, hibát keresnek nyughatatlan ’s viszketeges elmével, és gyülölséges indulattal ott is, a’ hol nints; a’ hol pedig kevés van, azt nagyittó üveg alá veszik, ’s ollyanokká lesznek’ végre, mint a’ megmérgesedett méh, a’ melly fúlánkot hágy maga után, önnön életével