Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

nám : hanem közönséges feltételekben állapíttom meg visgállódásomat, és ehhez képest azt mondom :

I. Akkor lehet dltsekedése a’ Vallás Tanítójának abban, hogy futását tökélletesen ’s lelke’ örömére végezte-el; ha úgy nézte mindenkor már magában is nagy fontosságú "'s közhasználatú hivatalát , mint a mellyre az Istentől állíttatott. — Ez magában véve, még tsak készület a’ teljességre; de olly sarkalatos készület, a’ mellytoi függ nagy része a’ szerentsés végezetnek. Ha roszsz a’ fun- damentom , tsak annyi mintha fövény halomra tétettetne az épület; — ha helytelen a’ principium ,• annyi mintha a’ bizonyos és sokszor meg sem győzhető tévelygések’ szövevényes útjára indulna-el az ember : ellenben a’ természet, a’ tapasztalás, az igazság kiáltja, hogy a’ ki dolgát jól kezdette, már félig el is végzetté.

Az Isten az emberi lélek’ felemelkedhetésé- nek fo tárgya, a’ minél felségesebbet ’s tökélle- tesebbet nem gondolhat ; mert ha ennél fellyebb bőltselkedne, már akkor nyilván bolondoskod- na; ’s mint a’ szárnya szegett madár a’ mélységbe viszsza esne. Oh Isten ! véghetetlen vagy Te, mint az idő, meg nem foghat Téged igaz valóságodban a’ véges emberi elme, melly időhöz és térhez köttetett; annyival inkább , ha tulajdonképpen való méltóságodról akar szóllni az emberi nyelv, elakad, és edgyetlen edgy szót is elő nem hozhat: de hiszi azt ez a’ két külöm- böző természetekből öszve tett teremtés, hogy