Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

i3

Te vagy a’ valódi, és minden kigondolható Felséges tükélletességeknek imádandó közép pontja, — hiszi, hogy a’ te határtalan böltsességgel és jósággal párosított Szentségedtől—melly egyedid tsak a Te tulajdonod igaz értelemben, nem szármázik semmi rendelés, a’ melly tökélletes nem volna, úgymint a’ melly éppen úgy nem szenvedhet soha fogyatkozást, mint a’ Nap tulajdonképpen soha meg nem homályosíttathatik, önnön és elidegeníthetetlen világosság’ özönével bírván! — Ha tehát úgy tartja a’ Vallás’ Tanít- tója hivatalát, mint a’ mellybe Isten által állíttatott , a’ kitől száll alá minden jó adomány és tökélletes ajándék: ezen meggyőzettetés, midőn már külömben is által látja és érzi azt, hogy az Ő szolgálatának tzéllya szent, fontos és tiszteletre méltó, melly abban áll, hogy az embert igazán azzá tegye a’ minek kell néki lenni, hogy edgyenként is az embereket a’ lelkiekben világosítsa, az erköltsökben tökélletesíttse, értelmes, okos buzgóságú Keresztyéneket formállyon, jó szivfi, tiszta erköltsú Hazafiakat nevellyen, és e’ szerént a’ polgári társaságot, a’ Vallási Edgyesü- letet, az emberiséget is virágoztassa és boldogítsa , az a’ meggyőzettetés mondom gerjeszt az Ő szivében Istentől való és igy méltóságos hivatalában valóságos gyönyörködést, melly nélkül a’ Vallás’ Tanítója nem munkás, hanem napszámos leszsz tsak az Ur’ szöllőjében, és éppen úgy nem haladhat elő munkájában , mint a’ viz ellenébe úszó hajó evezés nélkül nem hogy előbbre me-