Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

ti

Minekokáért e’ jelenvaló szomorú tisztelke- désünkben, mellyre az emberi érzés, a’ szeretet, és tisztelet, a’ Vallási és erköltsi nevelésnek e* Szent hajlékába öszve hivott bennünket, vegyünk alkalmatosságot Sz. Letzkénk’ szavaiból annak megvisgállására, hogy a Vallás Taníttója mikor végezheti-el örömmel Jutását, és azt a szolgálatot mellyel az Isteni kegyelem Evangyéliomának hirdetésé- re vett az Ur Jézustól? mikor mondhatja el igaz értelemben, hogy tiszta mindeneknek vérektől? ’s végre mikor vehet bú/sut nyugodt lélekkel hivatalától, mellyben az Isten akaratját hirdette ’s országát prédikálta? A’ melly Kérdésekre való felelet ’s vilá- gosittás leszsz az én mostani szomorú fundamen- tomú Elmélkedésemnek, és a’ ti reménylett be- tses figyelmetességteknek tárgya.

Tiszteletre méltó Keresztyén Halotti Gyülekezet ! Mennél fontossabb valamelly hivatal: annál több ágai vágynak annak kötelességének. Már pedig ki tagadná azt, hogy a’ Vallás’ Taníttójának Hivatala nagy fontosságú, szent tzélú, az értelemre , a’ szívre, az emberiségre, a’ polgári életre kiterjedő munkásságú hivatal; — a’ mellynél fogva természetes dolog, hogy annak foglalatosságinak karikájában igen sok és többféle kötelességek jőnek elő. De nékem most, midőn a’ közelebb feltett kérdésekre feleletet akarok adni, nem tzélom kiereszkedni edgyes és minden különös igazságokra, mellyek olly számosok lehetnének , hogy azokat mostani tisztelkedésünk’ tzéllyának megsértése nélkül elő nem számlálhat-