Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
la egy halál-követ és ezt monda: Ha ezen ité- let-ízót érteni fogod, Adám, azon napon vi- fzont meg fogfz látni engemet. Az-öita fzünte- len várom a’ megjelenést, ama rémítő jelenést, \s a’ melly bizonyofsan várom; de meg rette- netefsebb volna, ha nem várnám !—Tekínts- fel az égre, fiam ! A’ ki engemet megítél, eny- hi'ilést-is nyújt halálom’ fzorongatásai közzé ! De njjra kezdem érezni, hogy amaz ő nagy iteletje: hogy én halálnak halálával haljak-meg, még végre nem hajtatott, ’s hogy sokkal többet foglal az magában , mint én most értem. Meg fogod látni az én kínai- mat. Én a’ haláltól nem félek, mellyhez fzá- zadoktól-fogva kéfzítettem magamat; de érezni fogom ötét ! Suth: Mond-meg, óh mond-meg, Atyám, meg akarfz-e halni ? Adám: Melly örömest maradnék még közöttetek, édes gyermekeim ! Séth : Maradj tehát, maradj* meg, atyám, és ne halj-meg. Adám: Erefzfz-el, fiam, az én egéfz lelkem a’ te lelkeden függ! Erefzfz-el ! Te vagy az én kedves fiam ; de a’ ki a’ halálos ítéletet én ream kimondotta, — az imádandó! Séth : Az O! igen-is az! De nem tsalt-e- meg, atyám, gyermekeidhez vonfzó nagy fze- reteted , hogy férjfiui korod’ virágzó egéízsé- gének, melly fzázadokig tartott, tetemes hanyatlását a’ közelítő halálnak vélnéd ? Adám: Hogy hogy feleljek legkedvefsebb fiamnak ezen fzavaira? Bár tsak a’ halál-ko- vet hamarjában erre ne válafzolna! Vajha ai 9
