Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
34 Séth : Édes atyám !-------Adám: De — miért nem fzóll Szít" nim, hogy hallnám az 6 fzavát? Séth: Keservei miatt nem fzóllhat. Adám: Vezefsd tehát hozzám, hogy az ö hajának bokros fürtjeit, hogy a’ gyermeknek artzáját megtapogafsam. , Séth: Itt vagyon. Adám: (Szunimhoz, ki az ö térdeit átöleli:) Te vagy ! te vagy! te vagy az én fiam S z u n i m ! Szunim: Én vagyok Szunim! — Adám: Eredj anyádhoz, fiam ! (,Szunim Évához megy.) Éva: Menj Se'thhez , a’ te bátyádhoz l Ah ! nintsen már teneked anyád f (Szunim Séthre dűl.) Sah-. Óh te, halálos Ítélet, melly 6 reájok kimondatott!--------Kelj-fel, Szunim! E refzfz engemet! Mindjárt itt lefzek nálad. — — (Eifzfzajövén :) Atyám! — mert e* nap’ semmiben kedvezni, semmit elhallgatni nem lehet ! — a’ Nap leerefzkedik; a* Czédrusok már magok magokat takargatják. Aldj-meg minket, atyám ! Adám: Leerefzkedik! — — Jöjj, jöjj, óh halál, jöjj tehát immár, halál! — Én titeket, gyermekeim, meg nem áldhatlak. A* ki titeket alkotott, az áldjon*meg! Én meg nem áldhatlak, én az átok alatt vagyok ! Mindnyájan: Áldj - meg minket! áldj- meg minket! — — Adám : Nékem áldásom nintsen ! — (Magában) Meg nem múlt-el ama’ kimond-
