Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1

hatatlan kín ! Még mind egyre nevelkedik ! Ezen ujj érzéseimmel nevelkedik ! Az én életem, az én első nap’imnak élete háborodik- fel még egyfzer bennem ! Az én első halhatatlanságom , ez , ez az, a’ melly tetemeimben nyughatatlankodik! — Hová vezetnek engemet ? — A’ homály - is leesik fze- meimről! De, óh! leesik, hogy ezen halállal rakott vidékeket láfsam ! — Fcrdítsátok- el rólam nézésteket, ti merőn reám fzege- zettfzemek! Kiáltva kiáltafz te, vér, te az agyon - veretteknek vére! Kiáltva kiáltafz, te zavaros, fekete, te rémítő vér, fordítsd- meg a’ te folyásodat, és siefs! Vagy, óh hogy ama’ hegyek borítnának-el téged’ ! — És, óh ez az öfzvekótsoltt kezekkel égnek dermedező anya! ’S ezen elhalt ifjú néma ajakai! Ö vala egygyetlen egy fia! Amaz elfzaggatott kar ! — ez a’ gőzölgő kaponya *— — Távozzatok! távozzatok! Oh könyörüljetek rajtam, édes gyermekeim, ti több egyedül-maradttak! és vigyetek-ki ezen környékről! —?

Séth: (az égre tekint) Ha ezen törtt- martt kezek, ha ezen fzív, melly az öSzívével megfzakad — —

Adám: Olly közei vagyon - e hozzám Séth, Séth az én fiam? A’ te fzavadat haliám , Séth 1 Óh , olly édefsen fzendered- tem !

Séth: óh, angyalok! íme mosolyog ! — Jöfztetek, jöfztetek ! jöjj , Éva , jöjj , Hémán és Szelima, és te-is, Szunim! JöfzC 2

35