Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
Hemán: Én-is megyek veled , Szelima, Óh édes Szelimám , én tsak most se hihe- tém — •*— ! Egygyik az anyák közül: Jöfzte, Szunim! Másik: Mit látok ! ! ! Harmadik: Ez a’ mi — atyánk? Ádám: Eredj hozzájok fiam, Séth! Séth': Ne nézzetek reám ; mert megné- mulok előttetek! (Az tgygyik elfedi képet; d másik félre fordul ; a* harmadik kis fiatskájára bőrül). Már régen gyötör engem’ ezen halálos kín, melly kiütvén tinék- tek meg kell mondania : hogy minekelőtté a czédrusokról lefzáll a’ Nap , meghal — Ádám! óh egy halál-követet látott ő, ki vi- fzont majd megérkezik. Ha a’ ízínünk mel- lett-lévő kofzikla lefzakad ■, akkor itt van. Ákkor Ádám-is meghal ! Itt az ő sírja. — óh fordüljatok-el, és ne nézzetek az ő sírjára 1 . Adám: Ki ízava az a’ siránkezék’ ízava között, mellyre eléggé nem emlékezem ? Ez egvgyiké sem az anyák kozzűl; nem - is Szelimáé, nem Hémáné. Seth: Vidülj ^ meg tehát, atyám, még égyízer életedben ! E’ Szunimnak ízava* Szunimot a’ te fiadat ismét meglelték. Ádám ’: Vailyón még akar-e eneemet áz én fiam Séth halálomban tsalni, a’ ki életemben soha meg nem tsalt* tsak hogy még égvfzer örüljek? Tudd-meg, fiam, az én Vámomra itten immár öröm nintsen I C
