Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
32 Séth: A’ kofis’kla bé nem omlik. Éva: Vezefs entern’ ö hozzá, fiam! — Esméríz-e most, Ádám ? Adám: Tökélletesen nem, ha tsak fza- vadatyiem hallanám. Éva: Nem nevezte a’ te neveddel egy- gyütt az én nevemet-is a’ halá-követ? Oh , hát ne haljak-e-meg veled ? E’ va!a mindenkor kedvetlen óráimban egy reménységem , az én egvgyetlen egy titkos vigafztalásom , hogy veled, egygyetemben meghalok. Én Adámmal terehuettettem : ’s én elhagyatott, én egyedül-váió , ne halják-e meg veled? Ádám : Óh, te legkedveEebb a’ kedvesek között, ’s ezen homályos napon mégked- vefsebb, még fzeretettebb! Éva, te velem teremtettetett ! Éva , kedves Évám ! (már nem látnak fzemeim; de könnyezhetnek ! ) Hagyj-el engemet, ha fzavadat hallom, a’ halál soklzorofsan halál énnekem ! Séth (magában :) Óh Egek! íme az a- nyák-is jönnek ! Adám : Kinek lépegetéseit hallom itt? Séth : A’ három an^ák és Hémán. N e <ry edik Megjelenés. A’ három anyák az ő fiatskájikkal és Szuni m egy’ , S z e 1 i m a es Hémán más’ oldalról. Szel ima: «^Íost én-is elmegyek. Most én-is bemegyek vélek ! Hé-
