Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
a’ legboldogabb! Hol van Adám? — Óh én vagyok a’ legboldogabb anya! Skth: Ked ves, any ám , Ádám alfzik. Éva : Hol van, hol alufzik ? hogy fel- kőltvén véle minden örömeimet közöljem. Skth: Tsak most fzenderedett - el ; ne bántsd^ még , anj ám ! Éva: Oda megyek , fiam! Felkeli keltenem-! Óh én boldog! — Skth: Ne, ne tedd még, anyám! Ö légedet kér , hogy fel ne költsed. Nékem megmondotta. Éva: Úgy sem alhatik soká illy sok kö- zel-lévö örömek mellett. Magá ól-is felébred. Óh, fiam Séth, vifzont megleltem a’ te leg- kifsebbik ötsédet Szunimot. Midőn az ö bábjainak fzínjéhez ba:kátsolna, eiíévelyed- vén ezen egéfz nagy idő alatt kóválygott a’ magáüofságban , ’s tsudáíátcfsan tartattván- meg, rend kívűl-Való valá megfzabadirlása. De mind azi maga be ’zéí je-el az ö atyjának. Óh, mint fog ezen íze é iy Szun i rn n a k fzíve dobogni, ’s vá.yodi i, hogy mind eddig atyjánál nem lehet! De én tartoztattam ötét. Majd ama" Lá om anyákkal jön-el. Ugyan azért akarám előbb Adáinnak bejelenteni, hogy örömében felettébb meg ne induljon , ha egyfzerre, véletlen meglátja a’gyermeket 1 Az anyákkal fog megérkezni. Ezek-is hoznak három gyönyörű fiakat. 'S mind ezen örömök- hez járul még az-is , hogy ma Hémánt és Szelimát a’ nyofzolyó fzínbe vezetem. Azt nem-is véltétek , kedves gyermekeim, hogy Szunim- vigye a’ mennyegzoifáklyát! 29
