Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1

30 Séth: Óh te fzerettetett kedves anya! Éva : Miért tűznek úgy reám fzemeid , fiam? Nem örvendíz-e a’ te anyáddal? Seth: Ennyi örömek egyfzerre gondol-1 hozásba ejtettek. Éva: Amott látom már jönni az anyá­kat; be kell mennem Ádámot felkölteni. Séth: (öfzvetsapván kezeit az égre te­kint ) >s/magában:) Óh, te boldogtalan a- nya ! (Évához:) Nints ott Adám, a’ höl ke- resedv Éva: Hol vagyon tehát, fiam, ha alu* fzik ? Séth: Az oltárnál. Éva: Az olíárnál alfzik-e Ádám ? Séth: Ott kefzített magának ágyot. Ott akar ezután mindenha alunni. Harmadik Megjelenés. Éva, Ádám, Séth. Éva: (elrántván a fzonveget az oltár elől) M inden bizonnyal ez az 6 Ábelért tett meg- vigafz:alhatatlan fzomorúsága! Miért fedte-el, fiam, az ö artzáját? Hát ott mit ástatok? Ta- lám Ádám az ö fiának tsontjait kereste? Óh bizony még megemefzti Ádámot Ábelen-való búja ! És te nem felelfz ? Séth: Kedves anyám! ez— sír!

Next

/
Oldalképek
Tartalom