Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1

30

Séth: Óh te fzerettetett kedves anya!

Éva : Miért tűznek úgy reám fzemeid , fiam? Nem örvendíz-e a’ te anyáddal?

Seth: Ennyi örömek egyfzerre gondol-1 hozásba ejtettek.

Éva: Amott látom már jönni az anyákat; be kell mennem Ádámot felkölteni.

Séth: (öfzvetsapván kezeit az égre tekint ) >s/magában:) Óh, te boldogtalan a- nya ! (Évához:) Nints ott Adám, a’ höl ke- resedv

Éva: Hol vagyon tehát, fiam, ha alu* fzik ?

Séth: Az oltárnál.

Éva: Az olíárnál alfzik-e Ádám ?

Séth: Ott kefzített magának ágyot. Ott akar ezután mindenha alunni.

Harmadik Megjelenés.

Éva, Ádám, Séth.

Éva: (elrántván a fzonveget az oltár elől)

M inden bizonnyal ez az 6 Ábelért tett meg- vigafz:alhatatlan fzomorúsága! Miért fedte-el, fiam, az ö artzáját? Hát ott mit ástatok? Ta- lám Ádám az ö fiának tsontjait kereste? Óh bizony még megemefzti Ádámot Ábelen-való búja ! És te nem felelfz ?

Séth: Kedves anyám! ez— sír!