Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
>3 Ádám, S é t h. Ádam : íía még tovább késett volna itt, el nem tűrhettem volna tekintetét. Óh , nem érezheted te azt, a’ mit én érzek, Séth, nem azt,melly boldogtalan vagyok én! Ez a’ virág, ez az ártatlan , mosolygó virág-is lehull ’s a’ porba rogyik, valamint az Ö unokájinak unokáji-is. Te tudod, és értettél engemet legjobban, ha elbefzéltem, mi voltam én a’ teremtés után! De most meg kell hallnom, ’s- minden én gyermekeimnek-is. Mint egy hegy úgy fekfzik ez én rajtam. Óh ez rettentő gondolat! — Menj-el , fiam, és vigafztald Szelimát. Magam pedig elmegyek, hogy síromat az oltárnál megáfsam. Sah : Én ugyan el nem hagylak! ’S Te se tsinálj magadnak sírt! Kérlek az élő Istenre , ne kéfzíts sírt! Ádám: Ott vagyon elkaparva Ábel: ott kívánok én-is lezáraltni. Hát fzemetek előtt hagynátok-e vefzni ? Sah : Óh rettenetes Isten ! ki minket megítélt! Ádám: A’Mindenható elött-való rettegés egéfzlen elfog! El kell tőled fordulnom, fiam! Felette setét nap ez! — Mi harsog amoda? Óh gyafz os, borzafztó nap ez! Hah lod-e a’ kőfziklák'at repedezni, fiam? Mind közelebb közelebb jön-feh Vetled-e éfzre,mint Hetedik Megjelenés.
