Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
rengett sátorunk mellett ama’ domb? — íme a’ dombonn áll ! Látod-e öt’, a’ rémítőt ? Séth : Éj vett engemet körül; de fülem hall ! Ádám : (Séthhez) Hallj-meg engemet és őtet-is! (A' halál-követhez) Megesmértélek a' te léptedenn, Te ítéletnek követje , halál’ küldöttje! Te rontó! itt vagyok! A* halál-követ: Ezt mondja az, a’ ki tégedet porból embernek teremtett: Minek- elöíte a’Nap a’ Czédrus-erdőt általhágná ; halálnak halálával halj-meg! Némellyek a’ te maradékid közzül elfzűnnyadnak, mások meghalnak ; de te halálnak halálával halj-meg! A’ pedig megléfzen, ha még egyfzer eljöveii- dek , és ezen köfziklára állván megrázom, hogy leomoljon. Szemeid* fénye elvéfz, te nem látfz; de a’te füleid hallani fogják a’ fzik- lát dörögni, minekelőtte a’ Nap leballagna a’ Czédrus-erdönn. Ádám: Mond-meg annak, a’ki engemet alkotott és megítélt, hogy felkelek és elmegyek , hogy Ötét imádjam. Könyörögj O néki te-is, Rémítő, hogy enyhítse halálos kí- naimat. Séth: Óh kedves, édes atyám ! én te veled meghalok! Miért távozfz-el tőlem, atyám? Adám : Imádni rnenek Ötét! 14 Njóltzadik Megjelenés* Séth egyedül. Keserves, kimondhatatlan fájdalom! te névr nélkűl-való a’ fájdalmak között! Te fogod
