Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1
/ i 2 11 Hatodik Megjelenés. Ádám, Séth, Szelima. Ádám: (JS'Iagában) Elhalt sárga mint Ábel vala, midőn az oltárnál elterült! (Szelimához) Miért vagJ oily epekedéfsel tele, Szelima? Légj nyiigodtt elmévef^ leányom! Szelima : Meg ne neheztelj reám, atyám, hogy nem engedelmeskedtem. Efsék-meg fzí- ved Szelimánn! A’ mint édes fzülőmhez sietnék , egyfzerre olly rettegés és fzív-fogás ál- lott-el azon dolog miatt, meliyet Séth Te felőled énnékem jelentett , hogy ízemeim égé fz- Icn elhomályosodtak. Tovább mi történt, én azt nem tudom. Az-ólta vifzont a’ virágok között találtam magamat. Óh meg ne neheztelj ; hogy a’ levél-ízínhez nem mentem. Édes atyám! (általöleli térdeit) ne fzomorkodj , édes atyám! Hintsek-e füvesítő zöld leveleket nyári pamlagodra ; tsináijak-e ernyőt,hogy leülvén itt láthafsd gyermekeidet megérkezni ? Adám: Kelj-fel, Szelima, te vagy az én kedves leányom ! Én érttem ne epefzfzd magadat. Velős befzélgetésem vagyon Séthel. Amoda voltam a’ fzín-pitvarban; még nem te- kergetted-fel ollymagafsan a’ fzőlö-vefzfzőt a’ lzil-fára, mint fogadtad. Te vagy az én ked- vés Szelimam. Menj-el . eredj , és légy tsen- defséggel. Tudod, hogy én azon fzil-fát minden körűl-belől-lévö fák között legjobban fze- retem, *
