Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
VW 248 Szépen megvilágosittya ennek értelmét a* panasz, mellyet az Ur Jeremiás nyelvére illyen szavakkal rakott. „Loptok, öltök, paráználkodtok , hamissan esküsztök, Báálimnak áldoztok, idegen Istenek után jártok, a’kiket nem esmér- tek. És eljöttetek, és megállottatok előttem e’ Lázban, mellyben segéttségül hivattatik az én nevem, és ezt mondottátok: megszabadultunk azért, bogy mind ez utállatosságokat cseleked- tük.” 15.) — Azt vélték, gondolták magokban, bogy az Isten haragja elöl a’ templom nékik mentsvárul szolgál; bogy abba magokat az Isten igaz Ítélete elöl, mint a’ latrok a’ barlangokba, elrejthetik. Ezért mondja nékik Jésus-is ; ti pedig azt latrok barlangjává tetteteké Hát a’ mi templomaink felől mit mondana Jésus? — Ezekben az oltár nem a’ tulkoknak, és bakoknak, hanem a’ szeplőtelen báránynak vérétől piroslik. — Ezekben nem a’ test mosódásának edénnyei, hanem a’ lélek tisztulásának eleven forrásai találtatnak. — Ezekben az Isten az Ö jelenléttét nem csak ködökben mutattya, hanem valóságossan jelen-is vagyon. Még-is sokan erántok annyi tiszteletet sem mutatnak, mennyit a’ ío emberek palotái crant szoktak. Azok a’ vigyorgások, tétovázó pillantások, botránkoztató nevetések; azok a’ kerengő gondolatok , azok az Isten hajlékát megi5.) Jerem. VII. 9* 10*
