Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

szeplőzteto gerjedelmek, azok az embert szól- ló suttogások, mellyeket sok templom járó Keresztényeken szemmel láthatunk, teszik a’ mi templomainkat sok latroknak barlangivá, kik ben- nők az Isten nyája között lappanganak, holott, hogy a’ szent nyáj közé számiáltassanak, csak ezen illetlen magok viselete miatt sem érdemlik.

Miilyen lehet ezekben az Istennek ama másik temploma, mellyre szívókét, elméjüket maga a’ Szent Lélek az új születésnek fürdőjénél felszentelte. Ah! ha a’ szívekig, a’ gondolatokig láthatnánk, ott találnánk ám fel a’ czégé- res latrokat! — Az agyarkodó gondolatokat, búja, tisztátalan képzelődéseket, törvénytelen kívánságokat, gonosz eltökélléseket, szóval mindent, melly ezt az Isten eleven hajlékát rutal- mazza, és mintegy latrok barlangjává teszi. ■— Féllyetek tehát, hogy Jésus büntetésiekre ostort ne fonnyon ! és kitisztítván minden utállatosság- ból szívetek templomát, magatokat az imádságnak házaiban, Istennek egy élő , szent, és kedves áldozatúl ló.) bémutatni búzgólkodjatok

Végre mondja az Evangélista, hogy Jésus tanít vala minden nap a’ templomban. Nem sok üdeje volt már; mert elvégezték magokban a’ Zsidók naggyai, hogy megölnék Őtet, és a’ mit elvégeztek, kevés napok múlva tellyesítet- ték-is. Azért Jésus életének végső napjait-is szűn16.) Kom. XII. 1.