Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
^ 5 la a’ Kristusban, megbékéltetvén magával a? világát.” 6.) Ez az oka, hogy, minekutánna bé** kességet köszöntött tanítványira, megmutcitá nékik kezeit, és oldalát. Az az megmutatá nékik kezein , és oldalán a’ sebhelyeket, mellyeket, noha meggyógyúltt sebekkel támadottfel, mennyekbe vitt; hogy ott Istennek, az Ő Attyának, mint a’ mi szabadságunknak árrát megmutatná; 7.) és az Ö trónussá előtt, mintegy megöletett bárány, 8.) a’ mi bűneinkért engesztelő lenne. Q.) Oh ! szentséges, oh ! imádásra méltó sebhelyek ! Mint ama szivárvány, melly egünket diszesitti, a’ frigyre, mellyet Isten Noéval kötött, teszi figyelmetessé háladatosságunkat: úgy ti bennünket a’ békességre, mellyet Jésus szerzett, emlékeztettek ; és ha vétkeink az Istent haragra ingerük, ti az Ő irgalmasságát bocsánatra kéntetitek ! Yalamint tehát örülének a’ tanítványok látván az Urat: úgy mí-is örüllyünk látván e’ szentséges sebhelyeket, mellyek Istennél méltatlanságunk mellett szótszóllanakAzomban nem, nem biztathattya magát a’ bűnös ezen sebhelyek pártfogásával, ki ama békességet, mellyet az Isten ellenségével kötött, fel nem bonttya. Mert hallyátok csak Is tenteöd II. Kor. V. 19. — 7,) Vulnera suscepta coelo inferre maluit,-----ut Deo Patri pretia nostrae libertatis ostenderet. S. Ambr. Lib. 10. Coram, in Lucam. — ö.) Titk. Jel. V. 6. — 9.) I. Ján. II. 2*
