Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
‘KKSKI Ö V/V^ Jenek, kik a’ hitből, malasztból, az Isten irgalmasságából csúfot űzvén mondjátok, a’ mit hajdan ama gonoszok , kikről fajzatok, mondottak: „szövettséget szerzettünk a’ halállal, és a’ pokollal kötést tettünk; — az eláradott ostor, midőn által menend, nem érkezik reánk;” 10.) halljátok csak mivel fenyegeti az Ur megátal- kodástokat: „eltöröltetik a’ ti szovettségtek a” halállal, és a’ ti kötésiek a’ pokollal meg nem marad, — az eláradó ostor, midőn által menend, eltapod titeket.” 11.) Azért inkább magatok boncsátokfel a’ békességet, mellyet a’ pokollal kötöttetek, hogy a’ békességből, melly Isten között, és mi közöttünk Jésus vérével szerződött, ki ne essetek! Mert ha még az irgalom iideje tart, Jésus szentséges sebei szószó Hóink, azután, minekutánna az Isten igaz ítéletének üdeje elérkezik, vádolóink lesznek, és megátalkodott háladatlanságunknak büntetését nehezittik. Továbbá a’ békesség, mellyet Jésus tanítványba köszöntött, jelenti aJ jámborok belső békességet, mellyre önnön magokkal jutnak, az Evangéliumi jovallatokat megőrizvén. Ez ama békesség, mellyet Urunk mondása szerént a’ világ nem adhat, melly ellen, az Apostol észre vétele szelént, a’ test, és a’ vér háborog. Ezen békességre csak úgy juthatunk: ha a’ lel10.) Isai. XXVIII, i5. — li.) U. ott l8.
