Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

'V/V'V

58

VW

vünkbe ; 2Ö.) megtanít az igazságra: mert té- veleg a’ ki gondollya, bogy még gonoszéi él, az igazságát megértheti. Gonoszul él pedig, a’ ki e’ világot szereti, és azokat, mellyek lesznek , de elmúlnak, nagyra becsüli, fáradva keresi , bőségükben örvendez, vesztességökön szo- morkodik. Az üljenek a’ tiszta, és váltózha- tatlan igazságát meg nem esmérhetik, és abban örökre, mozdíthatatlanúl meg nem maradhatnak. A’ Szent Lélek pedig az, a’ ki a’ szívnek megromlott szeretetét, az Istennek, és az ö Szent Fiának szeretetével válttyafel. „Mert nem szólt Ö magától: hanem valamiket hall azokat szól- lya: es a’ mellyek jövendők meghirdeti nektek.” Nem taníthat másra , mind a’ mire minket Kri- stus tanított; csak hogy meggj^ökereztetvén bennünk azoknak szeretetét meggyújttya bennünk ama lelki világosságát, melljmek fényességénél „megfoghassuk minden szentekkel mellyik lé- gj^en a7 szélesség, és a’ hoszszaság, és a’ magosság, és a’ méljség . . hogj^ bétellj-esedjünk az Istennek minden tellyes volttával.” 27.) O dücsoittimeg Kristust: a’ mint megdücsoítette az Apostolok által, kik által, csudatévö hatalommal megajándékozván őket, Jésus nevében nagy jeleket cselekedett; úgy megdiicsoitti mi áltálunk, jeleket cselekedvén önnön magunkban. Micsoda jeleket? Hogy testiek lévén, a’ testet

26.) Rom. V. 5. —• 27) Efes. III. 17.