Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
w%> sanyargassuk; földiek lévén, a’ mennyeiket keressük; halandók lévén, a’ halhatatlanság javai után sóhajtozzunk. Avagy nem nagy jelek-e ezek? Ila a’ csudákat a’ természet rendes folyása ellen való történeteknek veszsziik, ezen változást-is, mellyet a’ Szent Lélek Kristus ta- nítványiban véghezvisz, csudának mondhatom. Mert hogy a’gonoszból igaz legyen; szintén annyi erő kívántatik, mennyi, hogy a’ víz borrá változzon, kívántatott. Hogy a’ bűnök fertelmébe fulladott ember üdvösségre élledjen ; szintén annyi mindenhatóság kívántatik, a’ mennyi , hogy a’ halottak megelevenedjenek kívántatott. Ha az Atya csudatétele volt a' teremtés ; ha a’ Fiú csudatétele volt a’ megváltás; szintén ollyan csudatétele a’ Szent Léleknek a’ megszentelés. Vallást tehetnek ezen igazságról mind azok, kik Szent Pállal érzették: hogy a’ megjavulás „nem az akaróé, sem a’ futóé, hanem a’ könyörülő Istené.” 28.) Ezt a’ hitet fogta Ily a magában az Anyaszentegyháznak mai könyörgése , mellyet hogy szivetekkel utánnam mondjatok, tökéllctessen megérdemli. „ Ur Isten ! ki d te híveidnek értelmét egy cikaratuvd teszed: adjad a’ te népednek, hogy azt szeresse, a’ mit parancsolsz, azt óhajttsa, d mit ígérsz y hogy d vilcig változandósági között azokban állapodj éktneg szivünkf mellyékben igaz óróminket fellelhettyükAmen. 5g 2ö.) Rom. IX. 16.
