Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

Azomban igaz hogy mindnyájan elmegyünk: de ha mindnyájan oda megyünk-e, a’ hová Jé- sus ment, bizonytalan. Mert még egyszer vis- gállom, hová ment Jésus? kéttség kívül az Atyához ; de csak azután, minekutánna sl követtsé- get, mellyel az Atya reá bízott, elvégezte; mi- nekutánna az ö Attya parancsolattyát élete napszámának, az Ö szent akarattyának tellyesitté- sét kenyerének, eledelének lenni vallotta, és tökélletes igazsággal mondhatta : „én téged dü- csöitettelek a’ földön: a’ munkát elvégeztem, mellyet nékem adtál, hogy megcselekedjem. És most diicsoittsmeg engem te Atya, tennen magadnál.” Q.)

Minket-is követtségbe küldött Isten a’ vi- világra, hogy kiki Ötét megdücsoittsük ; hogy az Ő képének hasonlatosságára lévén teremtetve, az Ö tökélletességeinek ábrázolati legyünk; hogy, a’ mint Kristus szóll, „tökélletessek legyünk , mint az Atya, a’ ki a’ mennyekben vagyon.” 10.) Ezért ajándékozottmeg kitkit közülünk i girákkal, az az/erőkkel, tehetségekkel, hogy kiki, mint az Evangéliumi szolgák az ö Uroknak tálentúrnival, a’ tőle vett mérték szerént néki nyerekedjünk. Ezért osztotta olly kü- lömbféleképpen a’ sorsnak, és hivatalnak kti- lömbözo ágait, hogy kiki az Ő akarattyának, és gondviselése rendelésinek szolgája légyen, és

10.) Máté V. 4^«

4

40

9.) Ján. XVII. 4- 5-