Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

VW 50 a7 munkát, mellyet reája bizolt, az ö szent ne­vének dücsosségére elvégezze. Annakokáért csak akkor válik vigasztalá­sunkra halálunk, ka lelki esméretiink bizony­ságát tészen : bogy mint a’ nap, hold, és csil­lagok , az ösvényen, mellyet Isten nékik czir- kalmazott, állhatatos futással kerengenék; úgy mí-is a’ pályát, mellyet életünknek bölcsessé­ge szabott, hűséges engedelmességgel megfutot­tuk.^ Iia azok, kik a’ bölcsesség ajándékátvet­ték , a’ tévelygőket útba vezették ; ha kik az éke­sen szóllás ajándékát vették, azokat, mellyek üdvösségesek beszéltették; ha kik a’ tudomány ajándékát vették, nem ollyakat, mellyek az em­bert felfújják, hanem mellyek az embert javit- tyák, tanítottak; ha kik a’ gazdagság ajándékit ve! ték, abban , a’ mit vettek, a’ szükölködoket-is részeltették; ha kik a’ hatalom ajándékát vet­ték, azzal az igazat, és az igazságát, az erőt­lent, és gyámoltalant védelmezték; ha kiki min­dennel a’ mit vett, azt, a’ mit az Isten akart, tellyesítette. Ekkor örülhetünk, hogy végre a’ halál ál­tal ahoz, a ki küldött elmegyünk: miképpen Örül a’ napszámos, hogy végezvén munkáját bért érdemlett; vagy a7 futó, hogy megfutván pál- lyáját a7 czélhoz jutott; vagy a7 tusakodó, hogy állhatatossan tusakodván győzödelmeskedett. Ek­kor boldogok leszünk, a’ mint boldogoknak mondja az írás azokat: „kik az Úrban halnak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom