Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

Halottaidból ducsosségesen feltámadott Jé* sus! ki megígérted: hogy „a’ hol ketten, vagy hárman öszve gyűlnek a’ te nevedben , közepet- tok leszel:” 3.) légy ezen gyülekezeted között- is, és beszélvén szívünkkel, oktassmeg bennünket ; miképpen lehessünk igazi tanítványid ! Fi- gyelmezzetek.

I. Krisztus kereszttyéröl, mellyen szenvedve, és meghalva mindnyájunk bűneiért eleget tett, méltán mondhatni: hogy rajta „az igazság, és a’ békesség megcsókolták egymást.” 4.) Az igazság, mellynek érettünk Jésus Kristus szerétéiből megfizetett, és a’ békesség, mellyet nékiink elégtételével szerzett.

Ezért én Jésust a’ mai Evangéliumban úgy tekéntem, mint ama galambot, melly minek- utánna az Özönvíz megszüntt, az egek csatornái bézárattak, olajfa ággal tért viszsza azokhoz , kiket az Úr irgalmassága a’ közönséges veszedelem közül megmentett. Ö-is érettünk az Isten neheztelésének özönét tökélletes engedelmességgel elszenvedvén, haragját szeretetre, büntető igazságát könyörülő irgalmasságra változtatván, nem csak szerzője, hanem követtye-is lett azon békességnek, mellyet az ég, és a’föld között kötött.

5.) Máté XVIII. 20. — 4.) Zsolt, LXXXVI. U.

1 *