Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

35

lettem, és az éjtzaka, mellyen mondották, ember fogantatott! 11.) Ne, oh! ne békételenked- jetek; és a’ rövid íidöért, melly még hátra vagyon , szenvedéstek jutalmát ne koczkáztassátok! Íme ! még csak egy kévéssé, és elküldi Isten az ö angyalát, kit halálnak nevezünk, ki majd letörli siránkozástoknak könnyeit, elveszi szarán- dokságtok pálczáját, és e’ halandóság árkán által emel benneteket ama régen várt, régen óhajtott hazátokba, hol sem sirás, sem fájdalom, sem jajgatás nem lészen többé. Azért ne, oh! ne tiirhetetlenkedjetek! „mert még egy igen kevés iidÖ múlva a’ ki eljövendő eljo, és nem késik.” 12.) Azért szükséges néktek a’ békességes tűrés, hogy az Isten akarattyát cselekedvén elvegyétek az ígéretet. 15.)

De nékiink-is, kiket Isten a’ szenvedések inségitől megkéméllett, üdvösséges megemlékeznünk : hogy még csak egy hevessé, és magához szóllittya belőlünk a’ lelket az, a’ ki azt adta. Üdvösséges mondom; mert tudván azt: hogy ha itt nem vetünk, ott nem aratunk, az az, ha itt érdemet nem gyűjtünk, ott jutalmat nem veszünk; tudván azt-is : hogy a’ halál ellen sem az erő, sem az egésség, sem az ifjúság menedéket nem szolgáltathat, hogy minden óra utolsója lehet azoknak, mellyeket közülünk kinek kinek az Úr szabott; tudván végre : hogy Isten szava, ,,a’

n.) Jób. III. 5.— 12.) Zsid.X.57. — 15.) U. ott 56.

3 *