Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

-V'V'V

36

ki állhatatos lészen végig, az üdvözíti,” Iá.) tudván mindezeket, lehetetlen : hogy az élet rövidségéről való emlékezet igyekezetünknek új ösztönt, lankadásunknak új erőt, bűzgóságunknak új tüzet ne adjon, és bennünket a’ jóban való serérjységre ne ébreszszen! Mert ezen emlékezet által, mintha az beszéllene velünk, a’ ki szent, igaz, a^ kinél a’ Dávid kúlcsa vagyon, és mint a5 Filadelfiai Anyaszentegyház Angyalának mondaná: „íme eljövök hamar*, tartsad a’ mid vagyon, hogy senki el ne vegye koronádat.” 15.)

Szomorúságát mondott Jésus tanítványinak, midőn mondotta , hogy egy kévéssé , és már nem láttyák Ötét: de a’ szomorúságát nyomban vi- gasztallya : mert mondja : „és ismét egy hevessé, és megláttok engem, mert az Atyáihoz megy eh.” Meg-is látták Ötét, szívok kimondhatatlan örömére meglátták, midőn harmad napra halotténak sírjából új életre támadván, bennok a’ feltámadásnak boldog reménységét megerősítette. Néktek-is, kik itt vesztességteken árván keseregtek, és azok után sóhajtatok, kiket karjaitok közűi az Isten atyai ölébe szóllított, nék- tek-is mondhattyuk: „egy hevessé ” és meglát- tyátok Őket, kiktől sebhedt szívvel elszakadtatok. Élnek ők amaz élet forrásánál, mellyből minden valóságokra az élet buzog, és szent so14.) Máté X. 22. — l5.) Tit. Jelen. III. 11.