Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
VW 275 mazta: 8.) méltán félhettek, hogy títeket-is szemlátomást való büntetéssel meg ne látogasson. De ha itt kegyelmezne-is, mitől nem félhettek itéllo széke előtt, holott majd még ai hivalkodó szóról-is számat adni kéntelenittettek! Tudjátok-e mihez hasonlittya a’ Szent Lélek vétketeket? Hasonlittya az embereket gyilkoló fegyverhez, mert mondja: „sokan húllottakel a’ fegyver élivei, de nem (olly sokan) mint kik elvesztek a’ nyelv miatt.” Q.) Ugyan azért „a’ fondorló, és két nyelvű átkozott, úgy mondj mert sok békességben lévöket megháborít.” 10.) — Mivel fogjátok akkor magatokat védelmezni annak haragja ellen, ki a’ rágalmazóról mondja : hogy abban Isteni félelem nem talál tátik. Mert így szóll Sz. Jakab által. ,,A’ ki magát Isten tisztelőnek állittya lenni, meg nem zabolázván nyelvét, . . . ennek híjába való az ö Isteni tisztelete.” 11.) De viszsza térek a’ siket némára. Félre vivőn (Jésus) Őtet a seregből, annak füleibe bo- csájtá az Ő ujjait: éspökvén illető annak nyelvét, és feltekéntvén mennybe fohászkodék, és monda néki: Effeta, az az nyilatkozzálmeg. És mindjárt megijyilatk ózdinak az ö fülei, és megoldaték az Ö nyelvének kötele, és igazán szóll vala. 8.) IV. Mós. XII. — 9.) Sirák. XXVIII. 22. — 10.) ü. az, u. ott. l5. — 11.) Jak. I. 26. 18 *
