Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
w* 276 VW Félre vitte Ötét a’ seregből; hogy a: mit véle cselekszik, mindenek szeme láttára cselekedne. Annak füleibe bocsájtá az Ö ujjait; megmutatván : hogy Ö nem Beelzebubban, hanem maga Isteni hatalmának ujjával cselekszi a’ csudákat. Pökvén illeté annak ny elvét; talán hogy megmutatná a’ külombséget, melly az Ö csu- dállatos gj'ógyittási, és a’ Zsidók szokott orvoslási között volt. Mert nagy véteknek tartatott a’ Zsidóknál nyállal illetni a’ sérelmes tagokat. 12.) Feltekéntvén mennybe fohászkodik. Nem hogy néki a’ fohászkodásra szüksége lett volna: hanem tanított minket, hogy minden szükséginkben ahoz, ki az egekben lakik, fohászkodjunk, és mindent tőle várjunk, mindenekben ötét dücsöittsük. Monda néki Effeta, az az nyilatkozzálmeg. Ezzel azt mutattameg, hogy néki a’ csuda tettekre akarattya, parancsolat- tya elegendő. Hogy ö sem orvos szerekre, sem titkos mesterségekre nem szorúltt. Hogy néki, mint természet Urának, Istenének, a’ természeten hatalma vagyon. Hogjr pedig Jésus illyeneket nyilván, minden szemeknek láttára cselekedett, nemegyszer történt. Akkor-is, midőn a’Fő-papok ítélő széke előtt állana, szebb mentséget az igazságtalan vádiások ellen nem keresett, egyébb hogy mondaná : „nyilván szóllottam a’ világnak, - - 12,) Schoettgenius Hor. Hebr, pag. 247.
