Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

271

sége társává lennél, ugyan azt tőle legkevesebbet sem szükíttenéd. Azért engedjétekmeg, hogy, mivel siket, némáról szóll az Evangélium , ma én az ép füleknek, egésséges nyelvnek ajándékáról szólhassak : hogy benneteket az emberi ínségek eránt könyörületessekké tehesselek.

ElÖszször-is, ah! melly szerencsétlen a’ siket ! Semmi szív magát az ö szívébe egészen nem öntheti; mert sem a’fájdalomnak, sem az örömnek, sem a’ tanácsnak, sem a’vigasztalásnak, sem a’ félelemnek, sem a’ bátorításnak szavát nem értheti. — A’ történetek, az egész elmúlt világ reája nézve egy üres semmi; mert mások tapasztalását, százodok bölcsességét magáévá nem teheti ; az oktató botlásokból nem tanulhat ; a’ nagy, és szép példákból nagyra szépre nem gyulladhat. •— A természetnek csudái, az Isten bölcsességének, jóságának mindenhatóságának mindennapi munkái, Ö előtte mint annyi megmagyarázhatatlan titkok, igazi értelem, igazi foglalat nélkül való homályos rémlések; mert Ötét ezekről se a’ tudománynak nyelve, se a5 kinyilatkoztatásoknak igéje meg nem taníthattya. — Maga az Isten, Kri* stus, az ö boldogittó Evangéliuma, Anyaszent- egyháza lelketlen képek, tökélletlen ábrándozások Ö előtte; mert hogy szót nem érthet, benne az értelmet nem a’ lélek, hanem csak a’ test' nevelte, dajkálta. — Hálá, ezer halá azoknak, kik a’ siketeket a’ szem által hallók