Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
265 a’ jóságos indulatokat; és valamint a’ kevélységnek több vétkek , úgy az alázatosságnak több jóságos erkölcsök késéröi. Mutassatok nékem egy szívéből alázatos embert, én megmutatom, hogy az egyszersmind irgalmas, békességes lű- 10, tiszta, szemérmetes, engedelmes-is. Irgalmas ; mivel érzi, hogy Ö-is csak az Isten vég- heteden irgalmasságának fia, azért hogy irgalmasságai érdemellyen, örömest irgalmasságai cselekszik. Békességes tűrő ; mivel részént semmit hántásnak nem állít, részént mivel minden hántásokat szívessen elviselni tulajdona. Tiszta , szemérmetes ; mivel magában hordozván az Isten lelkét, szívében a tisztátalanság lelkének helye nincsen. Engedelmes; mivel maga akarat- tya helyett elojáróinak szokta követni akaratiját. Többet mondok, mert állítani merem: hogy mennél mélyebb bennünk az alázatosság, annál nagyobbak más jóságos erkölcsök. Mert tekénthetem az alázatosságat, mint a’ fákban a’ gyökeret. Mennél mélyebbre ereszti a’ fa a’ földbe gyökerét, annál magossabbra eregeti az égbe ágait: így az alázatos-is, mennél kissebb önnön szeme előtt, annál nagyobbak jóságos cselekedetinek érdemei; ő maga annál nagyobb Isten előtt. Sőt Jésusnak leghasonlatossabb mássa csak az alázatos lehet. Mert noha Jésus minden tökélletességeknek legtökélletessebb példája volt: még-is csak a’ szelíd alázatosságnak tökélletes- ségéröl mondotta: „lanúllj'atok tőlem, mert
