Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

266 szelíd, és alázatos szívű vagyok IQ.) és ar­ról , ki az övéi között első akar lenni, mon­dotta : liogy légyen az övéinek szolgája. 20.) Minden tehát, „a ki magát megalázza, fel- magasztaltatik, mint az alázatosságnak meste­re Jésus ; a’ ki „magát kiiiresítette szolgai for­mát vévén fel, az emberekhez hasonlóvá lett, és kíilso ábrázattyában úgy találtatott mint em­ber. Megalázta önnön magát, engedelmes lé­vén mind halálig, pedig a’ keresztnek haláláig. Annakokáért az Isten-is felmagasztalta őtet, és nevet ajándékozott néki, melly minden név fö­lött vagyon.” 21.) Legyünk tehát, nem mint a’ Farizéus fel- fúvalkodók, hanem mint a’Publikánus megaláz zódva, törödelmezve egyedül csak az Isten ir­galmasságában bizakodók; hogy alázatossággal keresvén megnyerni igéretit, az Ö mennyei bol­dogságából részt venni méltók legyünk. „ Úr Isten ! ki a’ te mindenhatóságodat ke­gyelmezve, irgalmazva leginkább kinyillatkoz- tatod: szaporitsdmeg fölöttünk a' te könyörü- letességedet; es minket, kik a’ te igéretid után járunk, mennyei javaidban részeltetni méltóz- tassál / ” Amen. 19.) Máté XI. 29. — 20.) Máté XX. 27. — 21.) Fii. II. 7 — 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom