Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

fülemmel hallottam, mondják, — hogy Őket az Isten sem teheti szegénnyekké, kikről Dáviddal mondhattyuk: „Láttam a’ felmagasztal- tatott, (a7 kevély) istentelent, ki felemeltetett, mint a’ Libánus Czédrusi. És élőmén ék ( mellette elmenék) és nem vala, és kéréséin Ötét, és fel nem találtaték a’ helye. ’ l6.)

Azért jól, megczáfolhatatlanúl, mondja a" boles : „a’ romlás elolt kevélység jár : és az eset elolt felfúvalkodik a’ lélek/’ 17.) Mert nincs a’ szégyenre, nincs a’ gyalázatra , nincs az Isten, és emberek üldözésére bizonyossabb lépés, a* kevélységnél. Azért mondja UdvÖzittÖnk, „a lei magát felmag ászt ally a, megaláztatik

Tehát jobb, tehát üdvösségessebb magun'» kát megalázni. Mert, a’ mit Jésus mond: a ki magát megalázza, felmagasztaltatik ; azt mind az írás, mind a’ tapasztalás bizonyittya. Azért a’ Szent Lélek-is, minekutánna a’ felfúvalko-* dottakról mondja: „az Isten a’ kevélyeknek ellent áll,” azokról, kik alázatossak, bizonyittya, hogy nékik „az Isten malasztot ád.” 18.) Mennyi nyereség! Mert ha bűnösök vagyunk, ez a’ malaszt igazítmeg bennünket; ha igazak vagyunk, ez az Isten malaszttya Őriz bennünket, hogy roszra ne vetemedjünk. Mondhatni tehát az alázatosságról, hogy ez dajkállya bennünk

wv 2(3 L\. 'v^v

16.) Zsolt. XXXV. 56. — 17.) Feld. xVl. — 18.) Jak.

IV. 6.