Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

2Ö2

a1 szintén esméretes Mardokéust, kevély indu- lattyának áldozattyává tenni kész.

Fessék helyettem, fessék elevenre képét a* kevélységnek a’ füstölgő városok, mellyeket felgyújtott, a’ vér patakoknak gozzei, mellyeket ontott, az ínségeknek eget hasogató jajjaik, mellyekre világ kezdetétől fogva ez üdéig, szám- lálkatatlan ártatlanokat fakasztott a’ kevélység! — Emelt, talán, emlékezetének oszlopokat: de azokhoz a’ köveket siránkozva hordották az emberek. Talált, talán , hizelkedo magasztalokat: de azoknak öröm énekeik közé a’ szorongattatok nemzetek panaszsza vegyült. Felírták, talán , nevét a’ történetek : de csak azért, hogy a’ maradék tudhassa, kit átkozzon. — Elég, hogy a’ kevély csak magát szeretheti. Ugyan azért a’ kevélységnél a’ felebaráti szeretetnek nagyobb ellensége nincsen.

De még több az, hogy a’ kevélység vétke soha maga nincsen. Mi hoszszabbittya a’ haragtartóknak haragját, hogy minden iidvösséges intés ellen esztendőnként ellenkedjenek ? nemde a’ kevéljTség. Mi mártya a’ rágalmazók nyelvét ama méregbe, melly a’ szíveket halálossabban érdekli a’ kígyók fullánkjánál ? nemde a’ kevélység. Mi dajkálivá, neveli bennünk a’ keserű irigységet? nemde a5 kevélység. Mi kissebbilti az érdemeket, akadályoztattya az előmeneteleket, ássa az ártatlanoknak a’ vermeket? nemde a’ kevélység. Mi szülte az Any ászén tégy ház-