Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

250 X/X/V télén azon munkában töltötte, mellyet az Atya a’ mi üdvösségünkért reá bízott. Most-is szün­telen tanít bennünket, nem csak Anyaszentegy- báza által, melly az ö igéit hirdeti, hanem ön­nön maga által-is. Mert a’ mint egy Szent Atya mondja : széke ugyan mennyekben vagyon, de szava a’ mi szívünkben hangzik. Legyünk tehát mint a’ nép, mellyröl bi- zonságat tészen Szent Lukács: „hogy az egész nép Ö tőle függ vala, halgatván ötét/’ 17.) — Sót inkább jobbak legyünk mint ez a’ nép. Mert halgatta ugyan ötét a’ templomban, de megtagadta a’ Fö-Pap udvarában, és Pilátustól nem sokára vérét kérte annak, kinek nem sok­kal előbb mint Királlyának tisztelkedett. Job­bak legyünk mondom ezen népnél, és Jésust ne csak a’ templomba halgassuk , hanem akkor- is, midőn ellene indúlatink, kívánságink fel­támadnak. Mert ha ezek sugalmára tanításitól elállunk, leszünk mint a’ nép, melly Jésust az ő ellenséginek sugalmára megtagadta. Hogy ettől az Ur bennünket kegyelmessen megmenttsen, imádkozzunk, mondván: „Nyisdmeg Uram! irgalmasságodnak fü­leit , d hozzád folyamodóknak konyörgésire: e's hogy nekik a miket kívánnak megadjad, vidd kegyelmessen véghez, hogy a’ mik előtted " kedvessek, azokért könyörögjenekA Amen. 170 Luk. XIX. 4<>.

Next

/
Oldalképek
Tartalom