Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

154

‘V'V'V

Próféta mondja: „szelet vetnek, és forgószelet aratnak.” Q.)

Megérdemellyük tovább az Isten áldását: ha mindent, a’ mi tőlünk kitellik, elkövetünk, hogy azokat, mellyek ez élet szükségeihez tartoznak, megszerezzük. Mert valamint írva vagyon ; „hogy szegénységet szerez a’ lassú, az az : a’ hivalkodó kéz azonképpen olvassuk ; „az erőssek — az az: a’ szorgalmatossak — keze * pedig gazdagságai készít.” 10.) Azért ne várd

Isten áldását, ki a’ munkát kerülőd, és magadat semmiben, a’ mi ember társadnak hasznos lenne, nem foglalod, sót inkább állapotodnak, sorsodnak kötelezésit vétkes röstelkedéssel elmulatod ! Ne mond : nem hágyel az Isten; ha te a’ törvényt, mellyet minden halandónak szabott , a’ munkának, és iparkodásnak törvén- nyét elmulatod. Mert elhágy, igen-is elhagy tégedet szűkölködő, ki a’ munkának terhétől irtózván , ép , egésséges tagokkal a’ koldus botra támaszkodol, és az Isten megnyavalyodott fiainak kenyerét magadévá szeretvén tenni, az istenessen adakozó Keresztényeknek alamisna helyett csak pirongatásokat érdemied. Elhágy, igen-is elhágy y tégedet-is vagyonos, ki keresményedet a’ helyett, hogy a’ munka által szaporítani igyekeznél, inkább a’hivalkodó, dobzódó, mértékletlen élet által fogyasztod, és hogy

9.) Oseás Vili. 7* — 10.) Példab. X. 4*