Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

155

'V'V'V

örökséged méltóbbakra szálljon, megérdemled. Elhagy, igen-is elhagy, tégedet-is, ki játék, vak szerentse, koczka által gondolod , bogy meggazdagodsz. Mert ezeket nem Isten áldása, hanem Isten átka követi. Nézzétek ama nyomorúltta- kat, kik minden keresményüket a’ vak szerencse ol tárj ára hordották, és nyereségüknek álmából felébredvén, magok körül csak szégyent, gyalázatot; szükséget, tehetetlenséget találtak. De mind ezeknél kinossabb : hogy Őket lelkök esmérete se kesergő hitves társoknak szemrehá- nyási, sem éhező, mezítelen magzatiknak néma vádlási ellen nem oltalmazhattya. Elhágy, igenis elhagy tégedet-is, ki csalárdsággal keresed előmeneteledet. Mert felebarátodat ugyan megcsalhatod, az árvákat, özvegyeket örökségükből kivetkoztetheted, az iigyefogyottakat igazságos vagyonokból kiforgathatod, a’ gazdagabbaknak a’ szegényeket nyereségre eladhatod: de a’ mindeneket látó Istent meg nem csalhatod. Ugyan azért néked szóll, a’ mit az Ur Isaiás ajka által mond: ,,pókhállókat szövtél: de a’ te pókhálóidból nem lészen ruházatod.” 11.) Munkál- lódjatok tehát az Istennel, Isten diicsÖsségére, hogy az Isten áldásaiban részt venni méltók legyetek.

Simon a csudát, a’ halászotnak szembetűnő csudáját, látván, példás álmélkodásra gerjeii.) Isai. LIX. 4- 5.