Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
153 dó kezére tekénteni, és áldását mind kérnünk, mind megérdemlenünk. Megérdemellyük pedig az Isten áldását, lia mindeneket az ö dücsosségére mívelünk, a’mint bennünket Szent Pál tanít. „Akár esztek, akár isztok, akár valami mást míveltek, mindeneket az Isten dücsosségére cselekedjetek.” 7.) így illik : hogy a? kitol mindeneket veszünk , azt mindenek által diicsŐittsük. Hogy mint Péter Jesus igéjére eresztettemeg a’ hálót, úgy mí-is minden munkákban az Isten parancsolattyára figyelmezzünk. És legyünk mint a’ szolgák, kik az ö Urok szándéka, akarattya szerént dolgozván , a’ mi Urunknak Istenünknek kedvét, tettzését, áldását megnyerhessük. Kik minden kisded foglalatosságinkat jámbor szándékkal megszentelvén, „kincset gyüjtsünk magunknak jövendőre.” 8.) Ne legyünk azok közül, kik az Isten áldásit nem az Isten dücsosségére , hanem kívánságiknak kielégittésére keresik, és azokat lelkek veszedelmére vesztegetik. Kik a’ jót, mellyet Isten kezéből vesznek, bűnös szándékkal megvesztegetik, és azokon magoknak csak kárhozatot uzsoráskodnak. Ugyan azért a’ földnek hiú, enyészendő javaiból bár mi nagy részük légyen, az örökké valókban még-is nem részesülnek; és lesznek mint azok, kikről a’ 7-) I- Kor. X. 5i. — 8.) I. Tim. VI. 19.
