Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

i5o

ségnek oskolája. Ebbe helyheztette az igazságnak székét. A’ tanittás után

1. Csudát tett; a’ csuda után

2. Tanitványi közé hívta a halászokat. Emlékezetes két dolog, és méltó bogy azoknak bővebb magyarázattyára csendesen fegyelmezzetek !

I. Hogy megszűnők szóllani —* Jésus —1 monda Simonnak: vidd a’ mélyre, és ereszszé- tekmeg hálóitokat a’ halfogásra. Ezen Simon méltán álmélkodhatott. Mert ha egész éjtsza- ka halászván és munkálódván , semmit nem fogtak , hogyan reménylhette, hogy fényes nappal, meíly üdo a’ halászatra alkalmatlan, valamit azt foghassanak ? Azért felelvén Simon monda néki: Mester, egész éjtszakán munkálkodván semmit nem fogtunk.

A’ mit Péter mondott, sokszor rajtunk-is megtörténik. Hogy munkállódunk, de minden jutalom, haszon, foganat nélkül. Hányszor szánt, vet, boronái Öszszel a’ fáradhatatlan földmíves , és mire eljönne reménységének iideje, üres szalmára talál! Azomban a’ foganatlan munka sincs haszon nélkül. Mert gyakorollya az erőket, erö- sitti bennünk a’ tehettségeket, mellvek munka és gyakorlás nélkül nagy kárunkra elsenyved- nének. Mert lelkünket testünket foglalatoskod- tatván , a’ hivalkodásra iidot nem enged , melly-