Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
151 röl tudjuk, hogy több vétkeknek termékeny an- nya. Mert békességes tűrésre, Istenben való bi- zodalomra szoktattya szívünket, és velünk elevenen érezteti: bogy munka, fáradság, gond, és aggodalom Istennek áldása nélkül sem táplálásunkra , sem gyarapodásunkra nem elegendők. Többet mondok. Ha az Isten munkánknak meg nem adja-is azon jutalmát, mellyre mi czé- loztunk : helyette még-is jobbat, üdvosségesseb- bet ád. Avagy, szóllyatok magatok , nem jobb-e a’ felfiívalkodottnak, ki vagyonában, gazdagságában bizakodván az Istenről csak nem hogy elfelejtkezik, ha várakozásában megcsalattatván megalázódik, és megemlékezik ismét az Istenről , ki az Ő minden bövelkedését teheti, „mint a’ felkelők álmát/’ 3.) Nem jobb-e a’ tékozlónak , ki kevésbe vévén az Isten áldásit, azokat mértéktelenül hiúságokra pazérollya, ha megfogyatkozván javai ban észre tér, és a’ takarékosságát, a’ mértékletességgel együtt megked- velli ? Nem jobb-e a’ könyörületlennek, ki maga nem szűkölködvén a’ szükölködon szánakod- ni nem tud : ha, meglátogatván ötet-is az Isten, másokra szorul, és saját szívén érzi, hogy igaz, a’ mit az Isten lelke mond : ,,a’ szűkölködő ember irgalmas.’ 4.) Azért mondom : hogy a’ fo- ganatlan munka sincs haszon nélkül. Legalább ösztön amaz Evangéliumi leczkére, mellyet 5.) Zsolt. LXXII. 20. — 4.) Példab. XIX. 22.
