Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
143 lyák előbb a’ pénzt, mellyre partékájokkal alkusznak, ha nincs-e lecsípve, lereszelve, meghamisítva : hiszszük, hogy „az Isten-is előbb a’ penitentziát megvisgállya, ki ezen az örök életnek ajándékát osztya; és vigyáz az Ö kincsére, és benne a méltatlanokat részt venni nem engedi.” 24.) Azért tudnunk kell: hogy csak úgy üdvös - séges törödelmezésiink, „ha sirattyuk a’ gonoszokat, mcllyekel elkövettünk, és minden gonosztól , a' mi siralomra méltó , őrizkedünk.” 25.) Mit-is érne, siratni a’ gonosz tettek közül ne- • mellyeket, és még-is másokat gyakorolni? Mit érne: siratni a’ haragból eredett vétkeket, és űzni a' fösvénységgel járó bűnös nyerekedése- ket ? Mii érne: siratni a' förtelmes gerjedelme- ket, és irigy fohászkodással üldözni egyebeket ? Keveset mondok. Mert az üdvosséges tö- rödelmezéshez még az-is tartozik: hogy ha tilalmasokat cselelved tünk , azoktól-is, mellyek tiltva nincsenek , tartózkodjunk. „Hogy ha nagyokban vétkeztünk, magunkat a’ kicsinyekben-is 24. ) Si, qui venditant, prius nummum, quo paciscuntur, examinant, ne scalptus, neve rasus, ne adulter: etiam Dominum credimus poenitentiae probationem prius inire, tantem nobis mercedem, perennis scilicet vitae concessurum . . . (qui) thesauro suo providet, nec sinit obrepere indignos. Tert. Lib. de poenit. — 25. ) Perpetrata mala plangere, et plangenda non perpetrare. S. Greg. 1. c.
