Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
144 megbüntessük." 26.) Példánk lehet a törödel- mezÖ Dávid. Ki midőn a’ Filisteusokkal hadakoznék, a’ vizet, mellyet Yitézei életek veszedelmével merítettek italára, meg nem itta, hanem kiöntvén azt, az Urnák áldozta. A’ ki tehát előbb tilalmas kívánságokban gyönyörködött , azután ártatlan kívánságának-is kedvét szegte. Eképpen tartsunk mi-is törödelmességet. Hogy a’ kik ez előtt kívánságaiknak engedvén vétkeztünk, ennekutánna a" kívánságokkal el- lenkedjünk; és hogy azokon tökéletessen uralkodhassunk, akkor-is kedvöket szegni igyekezzünk, midőn ollyakra gyulladnak, mellyek lelki esméretünket nem terhelhetik. Fontollyukmeg : hogy az Isten kegyes , mint a’ pásztor, ki nem engedi juhait a5 lelkek farkasának prédájára; Iranern utánna jár, fárad hogy üdvözíthesse. Felemeli szavát, utánna kiált az Ő parancsolatinak nyelvével: várja Őtet, kiterjeszti karjait, mellyek között menekedését lelheti, várja békességes tűrésének fáradhatatlanságával. 27.) Mert a’ mit az Ur Isaiásnál mond, nékiink-is szóll: „kiterjesztettem kezeimet egész nap a’ hitetlen néphez, ki nem jó utón jár az ő gondolati után.” 28.) Siessünk tehát 26. ) Se reprehendat in minimis, qui se meminit in maximis deliquisse. S. Greg, Hom. 84. in Evang. 27. ) Per praecepta clamat, per patientiam exspectat. Greg. Hom. cit, — 28.) Isai. LXV. 2.
