Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

VW

12

mond Szent Gergely Pápa, hogy Tamás ott nem volt, hanem Isten rendeléséből, hi úgy akarta: hogy Tamás jővén hallaná a’ mit „néki a többi tanítványok mondának: láttuk az Urat/’ hallván kételkednék, kételkedvén tapogatna, tapogatván hinne. Mert monda nékik: hanem ha látom az ö kezeiben a szegek liggatását, és az ujj ornat a’ szegek helyére bocsátojji, és a’ kezemet az Ö oldalába bocsátom, nem hiszem De miért hogy az Isten ezt így rendelte ? Azért folytattya Szent Gergely, hogy midőn a’ tanítvány Urunk sebeit tapogattya , a’ mi hitetlenségünknek sebeit gyógyittaná. — Kékünk, hogy hidjünk, többet használt Tamás hitetlensége, mint a’ többi Apostoloknak hite. Mert jnidön ö kételkedve, és tapogatva jutel a’ hitre, minket, hogy hitünkből semmi kételkedés ki ne mozdittson, megerősít. 22.)

Igaz-is: mert ha csak a’ szent Aszszonyok bizonyittanák, hogy üressen találták a’ koporsót , és benne Urunk tetemit nem találták; mondhatnánk , mint a’ megátalkodott Zsidók mondottak: eljöttek az ö tanítvány i, és midőn alun- nék az őrizet, ellopták ötét. Ha csak a’ tanítványok bizonyittanák, hogy látták az Urat;

22.) Greg. M. Hóm. 26. in Evang. Plus nobis Tho- mae infidelitas ad fidem, quam fides credentium Discipulorum profuit; quia dum ille ad fidem palpando reducitur, nostra mens omni dubitatione postposita in fide solidatur.