Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

122

Szeretették üdéig, és örökké való büntetések ret- tentésivel; kénszerítették szóval, példával, már- tíromsággal, halált szenvedvén azokért, a miket tanítottak.

A’ mit Urunk ezen példabeszédben a’ vacsoráról mondott, az minket-is érdekel, kik az ö Anyaszentegyházának méhében fogantattunk. Mert vagyon néki egy más vacsorája-is melly- hez az Ö hív szolgáit leülteti, és szolgál nékik. Értem a’ báránynak mennyegzőjét, hol az örömnek , és örvendezésnek vége nem szakad. Értem a’ boldogságát, mellyet Isten az Ötét szeretőknek készített, mellyet: „hittel megfogni, reménységgel felérni, szeretettel megérzem nem lehet; mivel a’ kívánságokat, vágyásokat feliül múllya; azért el lehet ugyan nyerni, de meg nem lehet becsülni.” 20.) ErrŐl-is mondja a’ mit mond : hogy senki ama férjfiak közül, kik hi- vattattak, de a’ menetel helyett magokat mentegették, meg nem kóstollya az én vacsorámat.

Mí-is hivattatunk. Hivattatunk maga által, a’Pátriárkák , Próféták , Apostolok, Anyaszent- egyház által. Hivattatunk jelek, és ostorok által. Hivattatunk örömök, és keserűségek által;

20.) Fide non capitur, spe non attingitur, charita- te non apprehenditur; desideria et vota transgreditur : acquiri potest, aestimari non potest. S. Aug. 1. 22. de Civit. Dei.